Kandírozott narancshéj csokival bevonva

Most, másfél évvel az utolsó bejegyzésem után csakis azért jöttem fel ide, mert sokkal praktikusabb ide leírnom, majd megosztanom ennek a finomságnak a receptjét, mint egyessével megírni mindenkinek, aki elkérte...:-)

Szóval csokival bevont kandírozott narancshéj. 

Milliónyi recept létezik az interneten, de be kell vallanom, hogy én egy olyat sem találtam, ami nekem bevált volna. Vagy puha maradt a narancshéj, vagy nem száradt meg még egy hét alatt sem, és csupa ragacs volt az egész, vagy a csoki ázott le egy nappal a bevonás után. Szóval elkezdtem magamnak kikísérletezni a magam változatát. Előre szólok, hogy semmi ördöngősség nincs benne!

A legfontosabb, hogy a narancs, amit erre a célra kiválasztunk, jó minőségű, kezeletlen (vegyszer- és viaszmentes), lédús, de vastag héjú fajta legyen. Mikor megveszem az ilyen narancsot, elő is készítem azonnal a három literes befőttes üvegemet, amit minden évben kimondottan erre a célra használok. Esténként, mikor vacsora után, vagy uzsonnára elfogy egy-egy narancs, úgy hámozom meg, hogy a héja szép cikkelyekben jöjjön le és már teszem is bele a hideg vízzel telt befőttes üvegbe ázni (természetesen csak miután alaposan megmostam!!). Pár napon keresztül gyűjtöm így a héjakat, egészen, amíg az üveg meg nem telik. Közben minden nap kicserélem rajtuk a vizet. Mikor az üveg tele, még kb 4-5 napig áztatom az egészet, minden nap lecserélve rajta a vizet.

Az első napokban kicsit kellemetlen szaga lehet, olyan, mintha rothadásnak indulna, de ez hamar elmúlik, mert csak a héjakból kiázott lének furcsa a szaga, aztán ha szorgalmasan minden nap friss hideg vízzel töltjük fel, akkor egy idő után már csak a narancsolaj finom illatát lehet érezni.

Szóval 4-5 nap áztatás után egy tésztaszűrőben jól lecsöpögtetem a héjakat, aztán vágódeszkán hosszú csíkokra vágom fel őket, es beleteszem egy nagy lábosba. Én általában ahhoz a mennyiséghez, ami az én üvegembe belefér ázni, egy liter vizet és fél kiló cukrot teszek, de narancshéj mennyiségtől függően annyi ilyen arányú szirup kell, amennyi bőven ellepi a héjakat. Ezt aztán lassú tűzön, néha néha megkeverve egészen addig főzöm, amíg a héjak üvegesen áttetszőek nem lesznek. Ha véletlenül nagyon elfőne alóla a víz, akkor fel lehet engedni, de mikor a héjak már kezdenek üvegesedni, akkor hagyni kell, hogy a szirup is szépen elfője a levét. Akkor van készen, amikor a narancshéjcsíkok áttetszőek, a szirup pedig méz sűrűségű. Ekkor egy szűrőn leszűröm, gondosan összegyűjtve egy kis csavaros üvegbe a szirupot, amit aztán édességekhez, krémek, tortahabok ízesítéséhez szoktam felhasználni, vagy egyszerűen vajaskenyérre, teába, ugyanúgy, mintha méz lenne. Nagyon finom!

Visszatérve a narancshéjakhoz. Mikor leszűrtem őket, akkor (lehetőleg egyessével, úgy, hogy ne érjenek egymáshoz) kiterítem őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe (vagy kettőbe) és kb. két napig szobahőmérsékleten szárítom.   
Mikor már nem, vagy csak alig ragacsosak, akkor gőz felett felolvasztok csokoládét, amibe egyenként belemártom a héjakat, és szintén sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem őket úgy, hogy ne érjenek össze. Eleinte tortarácsot használtam, de rájöttem, hogy felesleges, mert a sütőpapíron is szépen megszárad, ráadásul nem koszol semmit, és egyszerűbb is. Ha jó minőségű csokit használunk, akkor egy-két óra alatt megdermed, és már készen is vannak a csokival bevont kandírozott narancshéjcsíkok!
Még annyit a csokoládébevonatról, hogy a gőz felett megolvasztom konkrétan azt jelenti, hogy egy lábosba felteszek vizet forrni, és mikor forr, egy másik (olvasztó) lábost ráteszek úgy, hogy ne érjen bele a forró vízbe, és ebbe teszem az apróra vágott, vagy reszelt csokoládét. Én jó minőségű, 50%-os extra étcsokoládét használok (Emilia Zaini márkájú), és semmit nem adok hozzá (se olajat, se tejet, se tejszínt, se vajat)!
Jó kísérletezgetést!!